Szalay Ádám, Pazaurek Dezső, színpad? Mi van?

Imádom Ádám képzéseit, zseniálisak! A storytelling nagymestere, nem csak tanítja de kiválóan és hatásosan alkalmazza azt, az előadásai során.

Volt szerencsém egy siófoki 2 napos képzésen részt vennem a múlt hétvégén és mikor megláttam, hogy fellépők közt szerepel Szalay Ádám neve is, akkor a szokottnál is izgatottabban vártam a rendezvényt. Tudtam, hogy ismét a legjobb helyen leszek, de hogy lesz egy Mohács közeli, konkrétan Dunaszekcsői vonala is a tanulságos történetmeséléseknek, arra álmomban sem gondoltam. De ennyire ne ugorjunk még előre!

Ádámmal először 2012. év őszén találkoztam egy szintén kétnapos Sikerkód Tréning alkalmával, majd tavaly a Storytelling Mesterkurzuson és nagy bánatomra az Énmárka Mesterkurzus 2019-ről lecsúsztam, egyéb elfoglaltságok miatt, pedig a jegyem már régen megvolt rá…

Szóval tudtam, hogy Siófok jó lesz.

Tudtam, hogy rengeteg ösztönző story vár rám, mely feltölt, fókuszba rak, kizökkent a problémakereső üzemmódból és átkapcsolja a gondolkodásmódomat pozitívba. Imádom! Nem csak Ádám van nagy hatással rám, hanem azok az élő rendezvények is, ahol sok hasonló érdeklődésű és pozitív gondolkodású ember jön össze. Megfizethetetlen az az energia és atmoszféra ami ott van, az nem vitás. Aki nem ismeri, annak javaslom, hogy élje át mielőbb. Ezt először a PJA – Pongor Juhász Attila képzésein tapasztaltam és értettem meg, de erről talán részletesebben egy másik bejegyzésben…

Akkor vissza Siófokra.

Ádám csak darál és darál az ő megszokott lendületes, érzelmes stílusában a színpadon, én meg körmölök, karmolok a jegyzetfüzetembe. Karikázok, kiemelek, keretezek, ez is, fontos, az is fontos, minden fontos. Őrület! Zsibbad a kezem, de gyorsan mondja, tuti alig fogom tudni visszaolvasni olyan rondán írok! Áááá – De egyszer csak hopp! Elhangzik Pazaurek Dezső neve Dunaszekcsőről. Toll lerak, fej felemel, száj tátva. Valóban jól hallom a nevet, hisz látom is, olvasom is a színpadon a kijelzőn.

És akkor ott valóban megértettem a Storytelling lényegét. Tudtam, hogy létezik, fontos, olvastam, hallottam róla sokat, használtam is, de ennyire nem ült a tudatomban. De ott akkor Ádám hozzám szólt, érintett voltam, érzelem volt benne, hisz ismertem Dezsőt, tudtam ki volt. Megvolt a közös pont a történettel, részese voltam. Büszke voltam, és kivételesnek éreztem magam. Ott a több száz ember közül, lehet csak én ismertem és onnan kezdve 1000 szeresen figyeltem és minden megragadt. Megvettem a story-t! Ez a lényege, az enyém volt, a sajátomnak éreztem és ezáltal a mondanivalója, az eszenciája is átjött. Ezért van történetbe ágyazva, így érthető az elmének a tanítás! – „A nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” Az nem jön át, az csak egy mondat.

De a „gondolkodj úgy mint Dezső” az rendben van. Az működik!

Mert Dezső nem adta fel, a megoldást kereste, ötletelt és cselekedett. Megvalósított még a délszláv háború idején is, mikor a NATO bombázott a szomszéd országban, nem messze a határtól. A kempingje és az étterme kongott az ürességtől. Érthető volt, ki jönne ilyenkor ide?

De Dezső nem adta fel, kitartott és hátat fordított a robbanások zajának. Tekintetét a löszfalra szegezte, majd egy olyan ötlettel rukkolt elő, mellyel senki más rajta kívül a világon. A kreatív és a korlátokat nem ismerő gondolkodásmódjával az éttermét hosszú időre meg tudta tölteni távol keleti turistákkal.

A többi innen már történelem…

Bravó Dezső, bravó Ádám!

Ha tudni szeretnéd Dezső ötletét, akkor a Facebook oldalamon a cikk bejegyzésénél a kommentek közt tuti megtalálod! Kattints ide és olvasd el!